A tavasszal megtartott Református Ifjúsági találkozón elhatároztuk, hogy ellátogatunk a szomszédos Hajdú-Bihar megyébe, Debrecen városába. Ezt a kirándulást június 11-re sikerült megszervezni Dajka Csaba Tiszteletes Úr és a Katechetikai bizottság tagjainak segítségével. Meg kell említeni, hogy pályázati és a presbitérium által megszavazott támogatási pénzből utaztunk. Az autóbusz szombaton reggel indult templomunk parkolójából 40 fővel. Külön öröm, hogy több gyermek a szüleivel vet részt a kiránduláson. Az autóbuszt Tóth József presbitertestvérünk vezette. Köszönet érte!
Megérkezve a cívisvárosba, első utunk a Debreceni Református Kistemplomba vezetett. Már külső megjelenése is magával ragadó volt, hiszen nem mindennapi látvány, ha egy templomnak „csonka” tornya van. A bennünket fogadó helyei lelkész elmondta, hogy volt bádoggal fedett kupola, de 104 ével ezelőtt 1907. április 19-én egy nagy vihar letépte.
Érdekesség még, hogy néhány lépcsőfokon kellett lemenni, de megtudtuk azt is, hogy ez a szintkülönbség az útfeltöltés következménye.
A lelkész úr elmondta, hogy az 1600-as években, ezen a helyen egy fatemplom volt, mellette pedig harangláb lehetett.
A mai templom 1719-1726 között épült adományokból. A szószék 1789-ben. A fölötte lévő koronát Szombati István adományozta 1790-ben. Az orgona jelenleg nem működik. Az újjáépítéshez 150M. forintra lenne szükség. Ezt a fedezetet sikeres pályázati pénzektől remélik a kistemplomi gyülekezet tagjai.
Napjainkban fiatal párok csodálatos találkozóhelye a templom, mely szemet-lelket egyaránt gyönyörködtet. Ezt igazolta gyermekeink figyelő tekintete és fegyelmezettsége.
A „Csonka-templom” látogatása után a főutcán haladva elértünk a Kossuth térre, ahol éppen Debreceni Pulykanapok zajlottak. Lehetőségünk nyílt vásárlásra, nézelődésre. láthattuk kívülről az Aranybika szálló pompás épületét, Jókai Anna írónőről elnevezett Könyvesbolt- Kávézót, a Kossuth szobrot és élvezhettük a gyönyörűen kialakított, kiépített, szökőkutakkal tarkított tér adta hangulatot.
Szabadidőnk eltöltése után bemehettünk a Nagytemplom épületébe. Tudnunk kell, hogy Debrecen városa évszázadokon át lényegében egy Kálvinista városállamként működött (nevezték Christianopolisnak is). A város gyakorolta az egyházközség feletti kegyúri jogokat, fizette a lelkészeket és gondoskodott a templom karbantartásáról. Ez meghatározó volt a Nagytemplom történetében is.
Néhány adat a teljesség igénye nélkül: A középkorban a gótikus Szent András templom állt a helyén. A mai klasszicista stílusú nagytemplomot 1805-ben kezdték építeni. 1818-ban a keleti torony, 1822-ben a nyugati torony is megépült.
Az első istentiszteletet 1829. november 24-én tartották. A szószék Kiss Sámuel tervei alapján készült. Az Úr asztala pedig Dohányosi József debreceni asztalosmester munkája. 1981 óta elektromos orgona működik, melynek játékában mi is gyönyörködhettünk. A főkapunál láthattuk a Kossuth-széket, amelyet egy gyülekezeti tag ajándékozott 1842-ben a reformátusoknak. Ugyanis ebben a székben ült Kossuth Lajos 1849. április 14-én a Habsburg ház trónfosztásának kihirdetésekor.
A padokban helyet foglalva megcsodálhattuk ezt a monumentális, tiszteletre, alázatra késztető Isten-házát, amely a belső tér építészeti elemeinek tisztaságával nyűgöz le. Talán néhányan közülünk egy csendes imádságot is elmondtak magukban.
A karzaton éppen festmény kiállítás volt megrendezve. Témájukban illettek az itteni hangulathoz pl. a Tákosi református templom, Munkács vára stb…
A továbbiakban megnézhettünk még a Bibliai makettek és szentföldi festmények című színvonalas makett kiállítást. A 25 nagyméretű makettet és 56 festményt tartalmazó gyűjtemény a Szentírás különböző helyszíneit eleveníti meg. A maketteket Csia Lajos református lelkész készítette. A gyűjtemény részét alkotja az az 56 festmény, amelyek Tichy Kálmán festőművész alkotásai. A makettek hű kicsinyített másai a Bibliából ismert események helyszíneinek. Láthatjuk pl. Ábrahám sátrát, Salamon templomát, az Olajfák hegyét.
Majd lehetőségünk adódott arra a nem mindennapi élményre, hogy felmehettünk a nagytemplom egyik tornyának legfelső részébe. Az oda felvezető út a meredek lépcsőkön (188 db) felejthetetlen lesz számunkra, mint ahogyan a toronyablakból elénk táruló debreceni látkép is. Külön szenzációnak számított közvetlen közelről látni az 50 mázsa súlyú, öreg Rákóczi-harangot. Hálát adunk istennek, hogy együtt élhettük át ezeket a perceket.
A Nagytemplomot elhagyva utunk a gyermekek legnagyobb örömére a Nagyerdő Csónakázó tavához vezetett. Rövid időn belül minden vízibiciklit és csónakot birtokba vettek és kezdetét vette a játék a tavon és az ugráló várban is egyaránt. Közben a felnőttek beszélgettek, örültek az együttlétnek.
Napunk befejezéseként átsétáltunk a Békás-tóhoz. Láttunk tavirózsát, különböző színű vízinövényzetet és nem utolsó sorban vadkacsákat és békákat a fűzfákkal körülvett mesterségesen kialakított tóban.
A tavat átszelő fahídon való nézelődés után visszamentünk az autóbuszhoz. mindenki jólesően elfáradva, lelkileg feltöltődve, élményekkel gazdagodva foglalta el a helyét. Elmondhatjuk, hogy felhőtlenül-felhőtlen volt ez a nap.
Köszönjük a megtisztelő részvételt és a kellő fegyelmet a gyermekek és a felnőttek részéről egyaránt. Így lehettünk együtt egy újabb napot Áldott Békességben és szeretetben.
Szakács Erzsébet
presbiter
